Ius murmurandi. A Belváros szégyenfoltja.

Születésem, gyökereim négyzetkilóméterének területén van a Szervita-tér, (hála érte;már ismét ez a neve,...) s benne a Szt.Anna templom, amit mindenki csak szerviták templomának hív. Szép ez a kis tér, egy kis tágasság a zsúfolt Belvárosban. Van azonban egy csúnya, szemet bántó jelenség itt, ami mindíg elkomorít, valahányszor arra járok. Méltatlan a térhez, a templomhoz, a Belvároshoz. S ami érthetetlen; évtizedek óta így áll ott, semmi nem történik a rendezés irányában, ott éktelenkedik a templom főbejárata körül,ill.felette, egészen az épület tetejéig. Az állványzatról van szó. Ez maga az anakronizmus!!! Ostromi állapotra emlékeztet, a II.világháború után, meg 56 után volt tele Budapest ilyen állványokkal, a korabeli fényképek tanusága szerint. Az elmúlt években csodálatos rendeződés, valóban világvárosi színvonalú fejlődés történt/történik a fővárosban, közelebbről: a Belvárosban is. Gyönyörű lett a Kálvin-tértől a Szabadság-térig kiépült fő útvonal, de sok kisebb mellékutca is megszépült, igazi európai miliő jellemzi. Nemsokára a Ferenciek-tere és környéke is újjászületik, csodálni fogják még a nagy, nyugati városokból idelátogatók is.Ami volt,s ami marad tán in saecula saeculorum; az állványzat.Azt lesem,mikor fog kizöldülni, s fészket rakni a galambok. - S mindez 200 méterre a Főpolgármesteri Hivataltól... Megszépült hatalmas költséggel a Bazilika, a Belvárosi Főplébánia templom, a Váci-utcában nagy, belső restaurálás történt az Angolkisasszonyok templomában, DE AZ ÁLLVÁNY: MA-RAD!!! Fogalmam sincs, hogy kinek, kiknek kéne lépni, hogy ez a csúnya szégyenfolt eltűnjön végre onnan, ezért hát én csupán megírom szerény blogomat, hátha kezébe kerül valakinek, aki elolvasván, homlokára csap, és elindul végre a cselekvés útján. Adja Isten! (Jobb későn, mint soha!) Ps: Több éve Drezdában jártam, és elképedtem a Frauenkirche romjának láttán. De íme; 2005 óta az is a régi szépségében ragyog. Van hát reményem, hogy a fenti probléma is egyszer megoldódik.